Körülbelül 10 perccel ezelőtt, majdnem sikerült véget vetnem az életemnek, majd öcsémtől akkora pofont kaptam, hogy a másikat fal, harmadikat pedig a padló kapta. Ha ideges vagyok szörnyen meggondolatlan is egyben, ez a két kombináció nálam végleges és visszafordíthatatlan döntéseket okoz. Hirtelen felindulásból szétkaptam az utazóm és remegő kézzel szaggattam ki belőle, oly régi barátomat, a pengém. Megölni nem sikerült magam de, olyan vágást okoztam a kezemen, hogy gépelni alig bírok, minibiológusként, arra tippelek, hogy meggyilkoltam a szöveteim, minden bőrrétegemen áthasított a hűvös fém, egészen lesikerült a zsírrétegemig, most egy élő biológia óra lehetnék, ahol bemutatják a szövetek jellemzőit, majd halott nélkül, tudnák mutogatni az undorító véráztatta sárga réteget. 

Úgy hiszem, ez a heg életem végéig megmarad. 

Az Ő hibája. 

Miért nem adatik meg nekem egy szerető barát egy, olyan pasas aki imád és bármit megtenne értem? Aki feltétel nélkül szeret és nem nevez hazugnak és hazudozónak azért mert nem szerdán, hanem pénteken költözöm ki hozzá? Én két évet vártam rá.. két évet!! Hitegetett, hogy majd ekkor adja be a papírt majd akkor.. Együtt aludt egy kurvával, de mindezen én átléptem és a jövőbe tekintettem. Szeptemberben kötlöztünk volna össze, de ő is még csak akkor ment ki. Még is mi a faszt gondol, hogy ha rám bassza a telefont és hazugnak hív, akkor több kedvem van hozzá??? Jobban esik majd kiköltöznöm?? NEM! 

Hát tudd meg!!! Már nincs kedvem veled össze költözni, nincs!!! NEM BÍZOM BENNED! NEM SZERETHETSZ IGAZÁN, HA ILYEN VAGY!!!!!!!! GYŰLÖLLEK! Bárcsak sohasem ismertelek volna meg!